Lubik Zoltán

 

Kürtművész, tanár, zenei író. Édesapja Lubik Imre trombitaművész. A Zeneakadémián Romagnoli Ferenc növendékeként 1957-ben diplomázott. Weimarban mesteriskolát végzett 1964/65-ben K. Biehling irányításával. 1954-től az Operaház zenekarának művésze.

 

A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára 1958-tól, 1959-től a Zeneakadémia fúvós tanszakán tanított haláláig. A kürt történetének kutatója, a Zenei Lexikon rézfúvós cikkeinek írója, több kürtiskola szerzője. Cikkei és könyvei többek között: Tanítsunk korszerű módszerekkel I-II (1963), Az első aranyérmek (1977), A rézfúvósoknak is hasznos skálázni? (1980), Rézfúvós tárgyak (1980), Technikai gyakorlatok és zenei szemelvények az állami zeneiskolák kürt tanszaka számára (1981).

 

Egyik módszertani összegzésében nem kevesebbet tűz ki célul, mint kürtoktatásunk világszínvonalra emelését: „A kürt szerepe, mely nemcsak a mindinkább exponáltabbá váló és virtuózabb jellegű zenekari hangszerelésben domborodik ki, hanem az egyre szaporodó kamaraművek, valamint a jelentősebb nemzetközi versenyek színvonalában és kötelezően előírt kényesebb igényű darabjaiban jelentkezik, azt a meggyőződést váltotta ki bennem, hogy nem elégedhetünk meg az einsatz fúvástechnika majdnem lehetetlenné váló tovább fokozásával, hanem a haladás útjára kell lépnünk és olyan módszereket kell alkalmaznunk, amely lehetővé teszi, hogy kezdetben megközelítsük, majd elérjük a világszínvonalat."

 

Tanítványai között voltak Friedrich Ádám Liszt Ferenc-díjas, Érdemes művész, a LFZE nyugalmazott professzora; Ambrus Károly kürtművész, tanár; Beleznay Tibor kürtművész, tanár, Csurgó Tamás zenekari kürtművész; Gál László kürtművész, a Nemzeti Filharmonikusok kürtöse; Szilágyi Pálma kürtművész, tanár, Apáczai Csere János-díjas, Zempléni Tamás kürtművész, a Nemzeti Filharmonikusok szóló kürtöse.

 

Jeles tanítványa, Magyari Zoltán, Liszt-díjas kürtművész így emlékezik tanárára, aki felfedezte tehetségét: „A Lenhossék utcai zeneiskolában tanultam, majd négy évig a katonakonziban, Ónozó János és Fejér Sebestyén növendékeként. Ez bentlakásos iskola volt, egész nap zongorát és szolfézst tanultunk és gyakoroltunk. Egyszer Lubik Zoltán, a Zeneakadémia tanára bejött az órámra és eljátszottam neki Strauss II. kürtversenyét. Ez nagy hatással volt rá, mert rögtön felajánlotta, hogy tanuljak nála az akadémián. Akkoriban ez nem volt lehetséges, hiszen elköteleztem magam a katonaságnak. Nagy nehezen megengedték a honvédségnél, hogy felvételizzem".