Moravcsik Géza

A középiskola alsóbb osztályait Aszódon, a felsőbb osztályokat Budapesten, az ágostai evangélikus főgimnáziumba végezte. Tanárai közül Csengey Gusztáv, a 19. század második felének népszerű, ám mára elfeledett költője volt rá nagy hatással, aki bevezette a szépirodalom és a költészet remekeinek szeretetébe. A budapesti tudományegyetemen magyar és esztétika szakon végzett. 1876-tól Szarvason, 1892-től Székesfehérváron középiskolai tanár, majd 1893-tól a budapesti VI. kerületi főreáliskolában tanított.

 

1899-ben Mihalovich Ödön személyes felkérésére a Zeneakadémia titkára lett és ezt a tisztet rövid megszakítással 1925-ig viselte. 1900 és 1918 között a Zeneakadémia poétika és pedagógia tanára.

Elbeszéléseket, költeményeket irodalom- és zenetörténeti dolgozatokat írt, főbb munkái: Pedagógiai jegyzetek (Bp. 1904); Az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia története 1875–1907 (Bp. 1907); A magyar történeti dalmű (Bp. 1908); Shakespeare és a zene (Bp. 1910); Költészettan (Bp. 1913).

 

Hubay Jenő az 1927/28-as évkönyvben így köszöntötte: „Amikor az elmúlt tanév elején előrehaladott korodra való tekintettel felmentésed kérted, a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr köszönetének és elismerésének kifejezésével kérelmednek helyt adott, a tanári kar együttes ülésén már volt szerencsém Tőled a kollegiális szeretet és tisztelet érzésének szavaival búcsúznom. El nem múló hálánk kifejezése szólt ama férfiúnak, ki nehéz időkben is, mint fáradhatatlan és hűséges munkatársunk segített megvalósítani a főiskola fejlesztésére és felvirágoztatására irányuló törekvéseket. Szeretetem pedig, mint önzetlen és kitartó barát érdemelted ki, kinek odaadó támogatására mindenkor és minden körülmények közt építhettem. Most, mikor hagyományos szokás szerint, Téged, a távozót illet Évkönyvünk első lapja, szívem sugallatát követem, mikor magamnak tartom fenn a jogot és megtiszteltetést, hogy e helyen még egyszer írásban ismételhessem, amit búcsúzáskor más szóval elmondtam.