Soroksár, 1901. december 5. – Budapest, 1963. október 11.
Hegedűművész, zeneszerző, tanár. Tanulmányait Bloch József hegedűtanár-zeneszerzőnél kezdte, majd a Zeneakadémián Hubay Jenőnél, Szerémi Gusztávnál, Zsolt Nándornál, Kodály Zoltánnál és Weiner Leónál tanult hegedűt és zeneszerzést, hegedűművészi oklevelet 1924-ben szerzett. Ugyanebben az évben kezdett tanítani a Székesfővárosi Zeneiskolában. 1927-től a Zeneakadémián oktatott – 1961-től mint a hegedű tanszak vezetője.
Több kiadást megért zenepedagógiai munkákat írt: Hegedűiskola I-IV, A Hubay-iskola vonókezelése, Hangsoriskola, Brácsaiskola. Közreadója volt számos Vivaldi-mű, valamint Jacques-Féréol Mazas etűdjei magyar kottakiadásainak. Kamarazenei együttesek tagja volt, a Waldbauer-Kerpely vonósnégyesben 1927–1940-ig, a Kerntler trióban 1930–1937 között játszott hegedűsként és brácsásként, majd megalakította saját vonósnégyesét, melyet 1947 és 1958 között vezetett. (Tagjai: Országh, Masopust, Tokaji, Sándor András). Hangversenymester volt több fővárosi szimfonikus zenekarban, 1934–1938 között a Székesfővárosi Zenekarnál, 1938 és 1943 között a Hangversenyzenekarnál, a Magyar Rádió zenekaránál 1948-tól, szólóbrácsás volt 1968–1960 között. Karmesterként is fellépett.
Fellépésének kezdeteiről olvashatjuk: „Országh Tivadar művészetét akkor ismerték meg szélesebb körökben, amikor a Rádió 1925-ben megkezdte adásait. Gyakran játszott mikrofon előtt mint szólista és mint kamarazenész. Akkor már sok külföldi út volt mögötte. Szívesen fogadták Svájcban, Skandináviában, Angliában és másutt, mint a – főként – Hubay Jenő nevével fémjelzett magyar hegedűiskola tehetséges képviselőjét."
Kisebb kompozíciókat, átdolgozásokat írt: Szvit, Szerenád (zenekarra), Magyar táncok (hegedűre és zongorára), kórus- és kamarazenék, hegedűátiratok Bartók, Csajkovszkij, Rimszkij-Korszakov műveiből.
Szabó Ferenc zeneszerző így méltatta tevékenységét, személyét: „A magyar szimfonikus művészetnek mai magaslataira való felemelésében Országh Tivadarnak szinte felmérhetetlen jelentőségű, nagy szerepe volt. Ő nemcsak hangversenyező zenekaraink kiváló hegedűseinek és brácsásainak seregét nevelte nagy tudású, jó muzsikussá, hanem mint különböző zenekarok hangversenymestere, nevelő és művészi irányító munkájával mindenütt a zenekar lelke és fáradhatatlan motorja volt. Egész életét a művészi és nevelő munka töltötte be."