Párkai István

Párkai István

(Budapest, 1928. június 30. – Budapest, 2023. március 17.)
 
Tudományos fokozat, egyetemi beosztás: professor emeritus
 
Oktatott tárgy: karének, vezénylési gyakorlat, karvezetés
 
Tanulmányok:
1938–53: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola – zongora szak, Ambrózy Béla
1950–55: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola – karmesterképző szak, Somogyi László
 
Oktatói tevékenység:
1953-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem karvezetés tanszakán tanársegéd, később adjunktus, docens, egyetemi tanár, 1981-től 1994-ig a középiskolai énektanár és karvezetőképző szak tanszékvezető egyetemi tanára. Haláláig professor emeritusként továbbra is az intézmény oktatója.
 
A Népművelési Intézet, majd a Magyar Művelődési Intézet által szervezett karnagyi tanfolyamokon, hazai és külföldi mesterkurzusokon is tanított. Tanítványainak száma többszázra tehető.
 
Énekkarok:
1963: Liszt Ferenc Kamarakórus alapítója, 30 évig vezető karnagya
 
Fontosabb koncertek:
Az Liszt Ferenc Kamarakórussal sok európai országban és az Egyesült Államokban is fellépett, díjat nyert Spittalban, Arezzóban, Middlesbrough-ban és a BBC kórusversenyén. Nagy érdeme van abban, hogy a kórusok repertoárja új magyar művekkel, köztük a mindenkori legfiatalabb zeneszerzők alkotásaival, ugyanakkor kortárs külföldi komponisták darabjaival gazdagodhatott. (Sáry László: 3 Madrigál; Dubrovay:  A Halál félelmei; Kocsár: Tűz, te gyönyörű; Orbán: Kóruskönyv, Motetta; Ligeti: Lux aeterna; Poulenc: Figure humaine; Messiaen: Cinq rechants; P. Eben: Szerelem és halál) A hatvanas években amatőr kórusok és zenekarok élén is jelentős vállalkozások fűződtek Párkai István nevéhez. Így például Purcell Dido és Aeneas-ának és Gluck Alkesztisz című operájának hangversenyszerű előadása. Később a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nagy kórusának vezetőjeként szólaltatta meg együttesével többek között Liszt Ferenc és Kodály Zoltán nagyszabású karműveit.
 
Felvételek:
Carissimi: Kis oratóriumok (Jonas, Balthazár)
Simonelli, Josquin: Chansons
1977: Francia kóruszene a XX. században (Hungaroton, SLPX 11779)
1978: Mosto, Gyulafehérvári madrigálok (Hungaroton, SLPX 11867)
1980: Lassus: Lagrime di S. Pietro (Hungaroton, SLPX 12081-82)
1980: Lajtha: Quatre madrigaux (Hungaroton, SLPX 11695)
2001: Bakfark Bálint Lant Trió: Zene a reneszánszkori Erdélyben (Hungaroton, HCD 12924)
2001: Liszt Ferenc: Férfikari művek (Hungaroton, HCD 31923)
2007: Kodály Zoltán: Vegyeskari Művek 3. – Debreceni Kodály Kórus (Hungaraton Classic, HCD 32366)
 
Publikáció:
A kórusvezénylés alapjai – tankönyv
 
Díjak, kitüntetések:
1978: Liszt-díj
1995, 1999: Artisjus díj
1997: Bartók – Pásztory díj
1998: Magyar Köztársaság Tisztikeresztje
2001: Érdemes művész
2004: KÓTA-díj
2007: Kossuth-díj