Braunschweig, 1833. január 22. – Nürnberg, 1915. november 9.
Operaénekes, énektanár. Tanulmányait édesanyjánál, Franziska Cornetnél kezdte, majd Hamburgba ment, és ott tanult tovább énekelni. Az ötvenes években édesapja, Julius Cornet a bécsi udvarban operakarmester állást kapott, így a család Bécsbe költözött. Hamar kitűnt iskolázott koloratúrájával, ezért szerződtette a bécsi Kärntnertor-Theater, ahol az Éj királynője szerepével debütált hatalmas sikerrel. Noha rövid időn belül jelentős sikereket ért el, válogathatott a szerződések között, 1857-ben férjhez ment, és csak alkalmanként lépett fel.
1862-ben Bécsben magán énekiskolát alapított, illetve a bécsi konzervatórium énektanára lett. 1881-ben Budapestre hívták a Színiakadémiára ének- és hangképző tanárnak. 1887-ben Mihalovich Ödön igazgatása alatt a Zeneakadémián tanított. 1892-ben innen is nyugalomba vonult, és visszatért Németországba. Számos nagy énekes került ki a keze alól. Elismert művészete, kiváló tudása és rendkívüli lelkiismeretessége miatt osztatlan tiszteletnek örvendett. Magyarul nem tanult meg, de háza így is a zenei élet egyik központjává vált. Egyéniségének varázsa általános szeretetet biztosított számára pesti tartózkodása idején.
Szirányi Gábor