Pauli Richárd

Pauli Richárd

Rakovic, 1835. november 24. – Budapest, 1901. január 3.

Operaénekes művész, énektanár. Eredeti nevén Paulikovics Richárd. Zenei tanulmányait Nagyszombatban kezdte, ahol kitűnt kórusénekes társai közül, majd Bécsben folytatta Nagel és Gentiluomo tanároknál. Itt alkalma nyílt részt venni az udvari színház előadásaiban is. Az éneklés mellett hegedű- és zongorajátszást is tanult. Önállóan 1857-ben, Pozsonyban lépett fel először, ezt követően Olmützben, Brünnben, Grazban, Brassóban, Bukarestben és Krakkóban aratott sikereket. 1859-1862 között Kolozsvárott első tenorista, 1866-tól szerződtette a Nemzeti Színház. 1869-ben feleségül vette Markovits Ilka operaénekesnőt. 1884-től a Magyar Királyi Operaház tagja. Több mint százhúsz szerep alakítása fűződik nevéhez, melyek közül nem egyet ő énekelt először. Legnagyobb sikereit lírai tenor alakításokban érte el. Jelentősebb szerepei: Tamino (Mozart: A Varázsfuvola) Almaviva gróf (Rossini: A sevillai borbély), Faust (Gounod: Faust), Massarena (Auber: A fekete dominó), Alfred (Verdi: Traviata), David (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok), Don José (Bizet: Carmen).

 
Liszt Ferenc hívására 1882-től haláláig a Zeneakadémián tanított, tanítványai voltak többek között Küry Klára énekes színésznő, primadonna és Takáts Mihály operaénekes, aki 1894-ben Bayreuthban is fellépett. Színpadi és tanári tevékenysége mellett dalokat is komponált. Nyomtatásban megjelent dala Heine szövegére: Märchen winkt es, 1871-ben került kiadásra.
 
Az énekművészetről c. könyve 1895-ben jelent meg. „…egy dalba vagy más énekszerzeménybe kifejezést tudni önteni, oly isteni adomány, mellyel csupán a valódi művész-természet dicsekedhetik. De bármennyire meg legyen áldva valaki e kiváltságos szellemi tehetséggel, a technikai tanulmányokat épp oly kitartó szorgalommal kell végeznie, mint a kevésbé tehetséges tanítványnak. Sokat veszít a művész tekintélyéből, ha elárulja, hogy mily erőfeszítésébe kerül a technikai nehézségeket legyőzni, míg ellenkező esetben, ha lelkiismeretesen tanul, azt genialitásánál fogva a legnagyobb könnyedséggel legyőzi" – írja az előadás művészetéről szóló fejezetben a ma is érvényességgel bíró megszívlelendő tapasztalatot.
1890. május 5-én búcsúzott a színpadtól Almaviva szerepében, ugyanebben az évben a Ferenc József rend lovagkeresztjével tüntették ki. 1897-ben a Royal szállóban zenei rendezvényen ünnepelte énekesi pályája negyven éves jubileumát.
 
Csanda Mária