Somogyi László

Somogyi László

Budapest, 1907. június 25. – Genf, 1988. május 20.
 
A Zeneművészeti Főiskolán Kodály zeneszerzés-növendéke (1930–35). Karmesterként nagy sikerrel mutatkozott be még a II. világháború előtt. Az 1945 utáni magyar kulturális élet újjáéledésének-újjászületésének egyik legnagyobb hatású muzsikus személyisége. Már 1945 januárjában újjászervezte a Székesfővárosi Zenekart, majd vezényelte az egyik legelső koncertet a lerombolt, éhező pesti oldalon a Magyar Színházban – miközben Budán még folytak a harcok. 1956-os távozásáig 724 (!) alkalommal vezényelt itthon. 138 zeneszerző 439 művét dirigálta Budapesten és több vidéki városban, közel 200 magyar és számos külföldi művész (Menuhin, Ojsztrah, Jeanne-Marie Darré, Tito Schipa stb) közreműködésével. Igen sokszor vezényelt külföldön is – 11 esztendő alatt összesen 94 alkalommal (Ausztriában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, az NDK-ban, Olaszországban, Romániában és a Szovjetunióban).
 
Még 1938-ban vett részt Hermann Scherchen brüsszeli karmesterkurzusán, amely meghatározó jelentőségű volt további életpályájára. Ottani tapasztalatai, valamint Scherchen tankönyve alapján egy páratlanul koncepciózus karmesteriskola tervét dolgozta ki. 1949-ben vette át a Főiskolán a karnagyképző vezetését Ferencsik Jánostól. A Zeneakadémián alkalmazott „Somogyi-módszer" a Scherchen által megalapozott pedagógia nagyszerű és inspirált továbbfejlesztése volt. Hamarosan kitűnő tanítványok sora került ki ebből az iskolából. A híres magyar karmesteriskola sok-sok növendéke tanult nála – pl. Borbély Gyula, Breitner Tamás, Kertész István, Litván Gábor, Lukács Ervin, Oberfrank Géza, Párkai István, Sándor János, Simon Albert illetve Hidas Frigyes, Kistétényi Melinda, Lendvay Kamilló, Lukin László és mások. Rajtuk kívül számos, ma külföldön tevékenykedő tanítvány, köztük Erős Péter (USA), Kőmíves János és Rehák Jenő (Franciaország), Kulka János és Ungár Tamás (Németország) vagy olyan magántanítványok, mint Lehel György és Králik János.1956-os távozása pótolhatatlan vesztesége a magyar zenei életnek. A kivételesen igényes, alapos és lelkiismeretes muzsikus sokáig érezhető űrt hagyott maga után. Somogyi céltudatosan dolgozott a magas színvonalú zenekari kultúráért. Soha nem elégedett meg a „hétköznapi" zenekari próbákkal, a művek egyszerű átismétlésével. Igényessége megkövetelte a zenekari játékosoktól, hogy teljes odaadással és hibátlanul szólaltassák meg a műveket. Fölényes darabtudása, kivételes stílusérzékenysége, rendkívül kifinomult hallása és megalkuvást nem ismerő lelkiismeretessége minden próbán a szebb és pontosabb játékra serkentette a muzsikusokat.
 
A szimfonikus zenekarokkal, elsősorban a Székesfővárosi Zenekarral és a Rádiózenekarral folytatott tevékenysége egy klasszikus zenekarépítő karmester munkássága volt. Ennek eredménye már akkor is jelentkezett a magyar zenekarok játékkultúrájában, s a későbbiek során is megmutatkozott. Az általa dirigált számtalan művek minden hangját, minden szólamát, minden belépését ismerte – alaposságának és kivételes szorgalmának köszönhetően. Tanítványaitól is elvárta, sőt, megkövetelte, hogy az órára vitt darabokat a lehető legjobban elsajátítsák. Az órákon a szimfonikus műveket – három zongorán – el is kellett tudniuk játszani.
 
Somogyi László tanítási rendszere igen sokrétű és gazdag volt. Pedagógiájának egyik fontos eleme, hogy tanítványait gyakran meghívta a Rádióba, hogy egy-egy próbáját meghallgassák s a próba után megbeszélték, kiértékelték a próbán történteket. Nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy a karmesterjelöltek rendszeres, folyamatos kapcsolatban legyenek egy zenekarral. Ezért alakította ki azt a rendszert, hogy a MÁV Zenekar, a Rádiózenekar (s néha az Állami Hangversenyzenekar) eljött a Zeneakadémiára. Így a növendékek a zongorás órákon kívül kitűnő zenekarokat is vezényelhettek. Somogyi László a régebbi és újabb magyar zene elhivatott propagátora, terjesztője volt. Minden erejével és tudásával azt szolgálta, hogy a magyar zene minél gyakrabban szólaljon meg, egyre jobban és egyre szebben.
Bartha Dénes professzor mondta egyszer a XVIII-as teremben: A mai óra elmarad. Lemegyünk a Nagyterembe – Somogyi Bartókot próbál.
 
Kerekes István