Liszt szerepe a zongorajátszásban ugyanaz, mint Euklideszé a geometriában.

Alan Walker
Szirmai Albert

Szirmai Albert

 
Budapest, 1880. július 2. – New York, 1967. január 15.
 
Hans Koessler legendás zeneszerzés-osztályában Szirmai Albert volt Kálmán Imre és Jacobi Viktor mellett az „operett-triász" harmadik tagja. 1902-től 1905-ig látogatta Koessler óráit, az említett fiatal komponistákon kívül többek között Bartók, Kodály és Weiner pályatársaként. Miként Kálmán, Szirmai sem rögtön operettekkel kezdte zeneszerzői karrierjét, hanem zongoradarabokkal. Talán a fiatal komponista rejtőzik azok mögött a szalondarabok mögött, amelyek 1902-ben Párizsban láttak napvilágot, Berty Szirmai neve alatt. Kétséget kizáróan ő a szerzője a franciás ihletésű Hat zongoradarabnak (1909), amely a magyar zeneszerzés palettáján akkoriban még szokatlan színként megjelenő neoklasszikus stílusjegyeket tartalmaz. Egyik, gavott-jellegű tételének szerzői utasításában Szirmai Watteau-figurákra hivatkozik. Akkorra már jól ismerte nevét a budapesti közönség, modern operett szerzőként is. Modernnek azért nevezhető, mert – hasonlóan Jacobihoz, de valamivel korábban – a műfaj angol ágát próbálta a magyar (és osztrák) operett-talajon meghonosítani. A Sárga dominó (1907) szinte megelőzte korát: Telefon-dala akkor vált Budapesten népszerűvé, amikor a technika eme csodája éppen hogy megkezdte hódító karrierjét.
 
Szirmai a pesti kabaré sajátos „folklórjához" is hozzájárult. Gábor Andor verseire rövid kuplékat komponált, párizsi mintára. A hangulatos album Fehér kabarédalok címmel jelent meg 1911-ben a Bárd-kiadónál. „Ezt a magyar kabarét röviden és találóan úgy lehetne jellemezni: újságírás a színpadon" – írták az előszóban a szerzők, s huszonöt dallal bizonyították koncepciójuk létjogosultságát, megénekelve a pesti lármát, a villamost, a hölgyek kalapját, a lepedők poloskáit, a „Zserbót", a „TéHázat", a gőzfürdőt és a tőzsdét. Ugyanebből a korszakból Szirmai egy másik dala, A minét is sláger lett, Medgyaszay Vilma előadásában. Közben Szirmai igazi újságírást is folytatott, előbb a Pester Lloyd majd a Polgár lapjain, zenekritikusként. A Sárga dominót további operett sikerek követték, mindenekelőtt a Táncos huszárok (1909) és a Mexikói lány (1912).
 
Jacobihoz hasonlóan Szirmai sem Bécs, hanem London felé kereste az utat a nemzetközi karrierhez (The Girl on the Film, 1913), szerencséjére még a világháború kitörése előtt. Viszont Jacobival ellentétben Szirmai nem maradt Londonban, hanem hazajött, és megkomponálta az egyik legnépszerűbb magyar operettet, a Mágnás Miskát (1916). A grófot játszó inas meséje (Bakonyi Károly), Gábor Andor szellemes dalszövegei és a slágerré vált, olykor magyaros színezetű dallamok halhatatlanná tették Szirmai Albert nevét a szórakoztató zenés színpad történetében. A Mágnás Miska után még több operett következett, budapesti, londoni, New York-i bemutatókkal (Szirmai utolsó operettjének premierje 1964-ben volt Budapesten), a szerző mégis profilt váltott: 1926-ban, az európai „amerikanizmus"-divat évtizedének közepén New Yorkban telepedett le, majd a Chappell-kiadót irányította. Pályájának és személyiségének egyik érdekessége, hogy George Gershwin baráti köréhez tartozott, több művének, kiadója lett. Leonard Bernstein ugyancsak megbecsüléssel nyilatkozott róla.
 
Batta András