Miskolc, 1939. szeptember 12. – Budapest, 2012. február 5.
Zongoraművész, tanár. Zenei tanulmányait 1948 és 1955 között Szűcs Ilona irányította. 1955-ben nyert felvételt a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol Wehner Tibor növendéke lett. Kamarazenét Mihály Andrástól tanult, ezen kívül magántanulmányokat folytatott Hernádi Lajos zongoraművésznél is. 1960-ban kapta kézhez diplomáját. 1960 és 1980 között az Országos Filharmónia szólistája.
1961-től 1969-ig alma materében zongorakísérő, 1969-től 2009-ig kamarazenét tanított a Zeneakadémián, 1978-tól egyetemi tanári rangban. 1980-tól 2000-ig korrepetitorként a Magyar Állami Operaházban dolgozott.
Évtizedeken át számos hangversenyen működött közre, nevéhez hanglemezek és rádiófelvételek sokasága fűződik, mindenekelőtt a kortárs zene területén. Alapító tagja volt a Mihály András vezette Budapesti Kamaraegyüttesnek. Az együttessel és önállóan is számos új zeneművet mutatott be, főként magyar szerzők kompozícióit, de Webern, Schönberg, Alban Berg műveit is gyakran szólaltatta meg.
Sziklay Erika – aki másfél évtizeden keresztül kamarapartnere volt, így emlékezik: nagyszerű zongorista volt, jelentős szólistajövő előtt állt, de felmérte, mennyire idegen tőle a céltudatos karrierépítés, saját magáért soha egy lépést sem tett, így – sokunk szerencséjére – a kamarazene területén találta meg méltó helyét, és néhány év alatt a legkeresettebb és legmegbecsültebb kamaramuzsikusok egyike lett. Koncertek százain léptünk fel, rádió- és hanglemezstúdiókban, hazai és külföldi fesztiválokon. A klasszikus és romantikus repertoár mellett számtalan kortárs művet mutattunk be, köztük Darmstadtban a két előadó számára szinte emberfeletti nehézségeket támasztó Kurtág-művet, a Bornemissza Péter mondásait. Sokat tanultam tőle én is. Elsősorban azt, hogy mennyire elengedhetetlen a kottahűség. Egy jól megkomponált műben nincsen felesleges hang, felesleges szerzői előírás. A kottaképet, a művek szerkezetét kell megfejteni, megérteni és kellő alázattal betartani. Minden próbánk alapos, lényegre törő és szellemi izgalommal teli volt: csak tökéletes felkészülés után lehet kiállni a pódiumra.
Hosszú időn át volt Perényi Miklós kamarapartnere. Liszt- és Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjas.
Szirányi Gábor