Nem túlzok, amikor azt mondom: mindent, amit zenészként elértem, Weiner Leónak köszönhetek…. Számomra mindig Weiner volt és marad is „a zenész" kiemelkedő mintaképe.

Solti György
Szendrei Janka

Szendrei Janka

Egyházzene Tanszék

Gregorián, Katolikus himnológia

Született: 1938, Budapest
 
Tudományos fokozat, egyetemi beosztás: CSc, DSc., nyugalmazott egyetemi tanár, professor emerita
 
Oktatott tárgyak: katolikus hymnológia, gregorián, módszertan, középkori paleográfia, liturgikus gyakorlat (korábban: népzene is)
 
Tanulmányok:
1962: Diploma - Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapest – középiskolai énektanár és karvezető (hallgatott zenetudományi kurzusokat is)
 
CSc. zenetudomány, értekezés címe: A magyar notáció története
2004: MTA doktora (DSc zenetudomány), értekezés címe: A „Mos Patriae" kialakulása 1341 előtti hangjegyes forrásaink tükrében.
 
Oktatói tevékenység:
1969-2007: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenetanárképző Intézet - népzene
1974 óta: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zenetudományi szak - középkori paleográfia
1991óta: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzene tanszak - gregorián, paleográfia, liturgikus gyakorlat, kurzusok és témavezetés a doktoriskolában
2000-2007 Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékvezető, Egyházzene Tanszék
 
Egyéb tevékenység:
1965-ben a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának munkatársa lett. Tolna, Győr, Arad, Abaúj megyében, Moldvában és Nyitra vidékén gyűjtött, több ezer népdalt jegyzett le, zenei rendezést végzett és részt vett az Európai Dallamtár kialakításában. Népzenei tárgyú cikkei egyrészt a népszokások zenéjéről és a népdaltörténetről, másrészt a népdalok rendszerezéséről szóltak. Összefoglaló munkái: a Néprajzi Lexikon zenei népszokás cikkei, a Magyarország Zenetörténete I. kötet népzenetörténeti fejezetének nagyobb része; a népzenei recitációról szóló terjedelmesebb tanulmányok és konferencia-előadások.
 
A Népzenekutató Csoporton belül felállította és kezelte a Történeti Énektárat, s részt vett az e gyűjteményen alapuló „XVI-XVII. századi dallamaink a népi emlékezetben" c. kétkötetes könyv megírásában. Kutatásokat végzett a középkori népzenei stílusrétegekben, foglalkozott az ún. pszalmodizáló stílussal, a régi kis ambitusú népdalokkal, a középkori mulattató hagyomány továbbélésével. 1975-ös megbízás alapján Dobszay Lászlóval elkészítette a magyar népzenei állomány revízióját, új, stiláris alapú rendszerezését és a típusok katalogizálását. Publikáció: „Magyar Népdaltípusok Katalógusa I." (magyarul és angolul) 1000 oldalon.
 
Kutatási területe 1965-től kezdve a középkori zene: a világi dallamosság és a gregoriánum tanulmányozásával bővült. A gregoriánon belül először olyan témákon dolgozott, melyek népzenei munkájához szorosabban kapcsolódtak (himnusz, a gregorián recitáció műfajai). Ezzel egy időben kapcsolódott be az antifona-kutatásba: a középkori magyar kódexekből átírt mintegy 10.000 tételt, és elvégezte a teljes állomány mintegy felének, a 2., 4., 8. tónusnak zenei rendezését.
 
A következő feltárt terület a középkori Magyarország zenei forrásainak megismerése volt. 1970-től fogva bejárta mindazon hazai és elérhető szomszéd országbeli könyvtárakat, melyekben középkori magyar forrásokat őriznek, s végigelemzett minden forrást. Erre a gyűjtésre alapult az 1981-ben megjelent „A magyar középkor hangjegyes forrásai" c. áttekintést és katalógust tartalmazó könyve, valamint a Magyarország Zenetörténete I. forrásokról szóló fejezete. A forrástanulmányok másik gyümölcse volt a kiadások sora: a Missale Notatum Strigoniense (R. Rybarič-csal), a Bakócz Graduále, a Breviarium Notatum Strigoniense és az Isztambuli (Anjou-kori) Antifonále tanulmányokkal kísért megjelentetése. Társszerzője volt a Bärenreiter kiadónál publikált Monumenta Monodica Medii Aevi V/1-2-3. kötetének, mely 1400 oldalon a magyarországi antifonák kritikai jellegű összkiadását valósítja meg.
 
A források tanulmányozása vezette el a zenei paleográfiához. A magyarországi kottás források teljes jelrendszeréről készített elemző jegyzékek és külföldi összevetések alapján keletkeztek tanulmányai a német neumaírások magyarországi szerepéről, majd az általa feltárt esztergomi (magyar) notáció sajátságairól. Kandidátusi értekezését az esztergomi notáció történetéről 1981-ben védte meg. Paleográfiai érdeklődése fokozatosan kitágult Közép-Európára, sőt egész Európa notációtérképére, s alapvető metodikai újításokat is bevezetett. Ennek alapján lett szerzője a New Grove legújabb kiadásában a gregorián notációról szóló terjedelmes cikknek.
 
Részt vett a Magyarország Zenetörténete I. kötet megtervezésében, melyben a forrás- és notáció fejezeteken kívül a kifejezetten zenei fejezetnek is mintegy harmadát írta.
 
1966 óta intenzíven részt vesz a nemzetközi tudományos életben, a Nemzetközi Zenetudományi Társaság CANTUS PLANUS munkacsoportjának megalapításában és működtetésében; számos konferencián tartott előadást, tanított külföldi egyetemeken, a hazai tematikát a nemzetközi szakirodalomban tárgyalt egyetemes témákkal bővítve. Nemzetközi lexikonok, évkönyvek felkért munkatársa.
 
1969-ben megalapította (Dobszay Lászlóval együtt) a Schola Hungarica ének-együttest a középkori zene, főként a gregoriánum professzionista hanglemez- és koncertelőadására. A kórus fennállása óta több, mint 50 hanglemezen vezényelt, a legtöbb európai országban koncertezett. Az előadott anyag nagyrészt frissen feltárt darabok első átírása és közlése.
 
Főbb publikációk: 135 könyv és tanulmány, 52 lemezfelvétel (Schola Hungarica).
 
A legfontosabbak jegyzéke:
 
1979: XVI–XVII. századi dallamaink a népi emlékezetben. I-II (–Dobszay L. – Rajeczky B.) Budapest.
1981: A magyar középkor hangjegyes forrásai. Műhelytanulmányok a Magyar Zenetörténethez I. ]The Notated Sources of the Hungarian Middle Ages. Studies To the Hungarian Music History, 1.]. Budapest, MTA Zenetudományi Intézet
1982: Missale Notatum Strigoniense ante 1341 in Posonio. (– Rybarič, R.): (Musicalia Danubiana I.) Budapest, MTA Zenetudományi Intézet
1983: Középkori hangjegyírások Magyarországon. I. A magyar notáció története. II. Német neumaírások Magyarországon. Műhelytanulmányok a Magyar Zenetörténethez, 4.
[Music notation in the Medieval Hungary. I. The History of the 'Hungarian' Notation. II. German Neums in Hungary. Studies to the Hungarian Music History, 4.]. Budapest, MTA Zenetudományi Intézet,.
1988: The Catalogue of the Hungarian Folksong Types Arranged According their Styles. (– Dobszay L.): Budapest, MTA Zenetudományi Intézet, 1990. Magyarul: A Magyar Népdaltípusok Katalógusa stílusok szerint rendezve. MTA Zenetudományi Intézet,.
1990-1993: Graduale Strigoniense (s. XV/XVI). Musicalia Danubiana 12/A-B. Budapest, MTA Zenetudományi Intézet
1998: Breviarium Notatum Strigoniense (s. XIII). (Musicalia Danubiana 17.) Budapest – Zenetudományi Intézet
1999: Antiphonen. (–Dobszay, L.) Monumenta Monodica Medii Aevi Bd. V/1-3. Bärenreiter, Kassel, Basel etc.
2000: On the Prose 'Historia' of St. Augustine. The Divine Office in the Latin Middle Ages – Written in Honor of Professor Ruth Steiner. Oxford, 430-443.
2000: A himnusz. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Budapest.
2001: Staff Notation of Gregorian Chant in Polish Sources from Twelfth to the Sixteenth Century. In: Notae musicae artis – Musical Notation in Polish Sources 11th–16th century. Ed. by E. Witkowska-Zaremba. Kraków, 187–281.
2001: Notation. III. History of Western Notation. 1. Plainchant. (– Hiley, D.): The New Grove Dictionary. Second Edition, Vol. 18, 84-119.
2002: 'Oralità und scrittura im Lichte einer Genealogie-Aufzeichnung. In: Millenio di Polifonia Liturgica tra Oralità e Scrittura. Fondazione Ugo e Olga Levi. Società editrice il Mulino. Venezia, , 161-172.
2002: Source Research in Hungary after 1970. In: „Fragmenta ne pereant". Recupero e studio dei frammenti di manoscritti medievali e rinascimentali ziutilizzati in legature. A cura di Mauro Perani e Cesarino Ruini, Ravenna. 141-155.
2003: A Verbum caro responzóriumtípus. Budapest, LFZE.
2003: A Te Deum mint ökumenikus örökségünk. Magyar Egyházzene X, 221-232.
2003: O pater pie, Paule. Alleluia Remete Szent Pálhoz. Magyar Egyházzene X., 439-444.
2003: Der Ritus Tridentinus und die paulinische Tradition im Ungarn des 17. Jahrhunderts: Kompromiß, Kontrafaktur, Modification. Zum Pauliner Graduale der Budapester Universitätsbibliothek A 115 (1623). Cantus PLanus 2000. Budapest, Vol. 2. 329-352.
2004: Melodiewahl als Ausdruck liturgischer Identität Der lateinische Hymnus im Mittelalter. Überlieferung – Ästhetik – Ausstrahlung. Monumenta Monodica Medii Aevi – Subsidia IV. Bärenreiter, Kassel–Basel–London etc.: 53-59.
2005: A „Mos Patriae" kialakulása 1341 előtti hangjegyes forrásaink tükrében (The evolution of the 'Mos Patriae' as reflected in our pre-1341 musical sources.). Budapest, Balassi Kiadó, 370 pages
2005: Új adat a magyar Te Deum kérdéséhez. Magyar Egyházzene XIII, 13-20.
2004: Die Erschließung der Choralhandschriften in Ungarn. Geschichte und methodologische Erfahrungen. Die Erschließung der Quellen des mittelalterlichen liturgischen Gesangs.Wiesbaden (Harrassowitz), 197-205.
2004: Mittelalterliche Choralhandschriften in Istanbul. Cantus Planus 2001, Budapest, 71-95.
2006: Il canto geregoriano tra Italia e Ungheria: un primo sondaggio. Antiqua habita consuetudine. Contributi per una storia della musica liturgica del Patriarcato di Aquileia. Edizioni Universita di Trieste: 113-126.
2006: Egy középkor-végi dallamstílus jelentkezése az alleluia-műfajban. Zenetudományi Dolgozatok 2004-2005 (=2006), Budapest, 107-146.
2006: 'Crucem sanctam': Ein ungarisches (?) Proprium für die Heilig-Kreuz-Messe. Cantus Planus 2004, Budapest, 607-620.
2006: A Szent István zsolozsma legrégibb énekei. Memoriae Tradere. Budapest, 559-565.
2007: Ein wenig bekanntes Graduale mit Sequenziar aus St. Emmeram, Regensburg: Handschrift 109 (olim 1056) der Stiftsbibliothek Melk (14.-15. Jhdt.). Ars Musica – Musica Sacra. Regensburg, Tutzing: 99-126.
2007: ''Altius canuntur?'' Durandus on the performance of the Te Deum. Studies in Medieval Chant and Liturgy in Honour of David Hiley. Ottawa, Canada: 413-424.
2008: Ardua spes mundi: régió, regnum, locus találkozása egy középkori költeményben. Zenetudományi dolgozatok 2006-2007 (=2008), Budapest, 1-8.
 
Tagságok:
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyetemi tanács tagja
MTA Zenetudományi Bizottság tagja
Magyar Egyházzenei Társaság elnöke
Magyar Zenetudósok és Zenekritikusok Társaságának tagja
IMS Study Group CANTUS PLANUS tagja
International Council of Traditional Music tagja
 
Díjak, kitüntetések:
1998: Szabolcsi-díj
1999: Akadémiai díj
1999: Köztársasági Elnök aranyérme
2000: Széchenyi-professzor
2007: Kulturális Örökség Nagydíj
2008: Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje
2009: Széchenyi díj
 
Elérhetőség: szendrei[kukac]zti.hu