A Vonós Tanszék és a Hubay-iskola története

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Vonós Tanszékének korábbi vezetőjeként úgy gondolom, hogy zenetörténeti előadás ill. tudományos elemzés helyett inkább arról beszélek, mit köszönhetünk mi vonósok, hegedűsök Hubay Jenőnek, művészetének, munkásságának, pedagógiai tevékenységének.

Megkerülhetetlen, hogy azért egy pár szót szóljak a korról, az előzményekről, kialakult iskolákról, melyeknek ismerete, tanulmányozásai és hatásai nélkül nem válhatott volna világhírűvé Hubay Jenő és Zeneakadémiája.

A XIX. sz. elején, közepén már híres hegedűiskolák működtek. A francia iskola, melynek bölcsője a párizsi Conservatoire volt Rode, Kreutzer mesterekkel; a brüsszeli Bériot-val és később Vieuxtemps és Ysaye munkájával. Ezekben a műhelyekben alakultak ki fokról-fokra az új előadásmód, a technika legfontosabb elemei, eszközei; a hangsúly a tónuson volt, - a szép tónust az olasz mesterhegedűk szolgálták – de a mesterek rendkívül hasznos – jelenleg is tananyagnak szolgáló – gyakorlataival, etüdjeivel a hegedülés technikája is óriásit alakult.

Magyarországon ugyanakkor a speciális előadói stílust a cigánymuzsikusok művelték, középpontban a hegedűvel; Bihari, Lavotta, Csomák, Rózsavölgyi valódi hegedűvirtuózok voltak, szabad előadásmód, fokozott expreszivitás jellemezte játékukat.

Ennek a cigányos-magyaros művészetnek a hatása nyugaton is megmutatkozott, önálló iskola nem fejlődött belőle, de sok magyarországi ill. magyar származású muzsikus tűnt fel Európa-szerte, nagy részük asszimilálódott a nyugati kultúrához megőrizve a hazai stílus jellegzetességeit.

Böhm József volt az első nagy magyar mester, aki Bécsben a helyi klasszikus hagyományok és a francia neveltség egyesítésével önálló iskolát hozott létre. Három - ugyancsak magyar – tanítvánnyal, Joachim Józseffel, Reményi Edével és Auer Lipóttal büszkélkedhetett.

Joachim Bach műveinek valamint a klasszikus és romantikus irodalom kiváló előadójaként világhírűvé vált, de mint pedagógus is a legnagyobbak közé tartozott. Nála nevelkedett Berlinben Hubay Jenő, aki írásaiban mindig hálával, köszönettel és nagy tisztelettel emlékezett mesteréről. Hubay később a párizsi és brüsszeli iskolákat is látogatva Vieuxtemps örökébe lépett és 23 évesen Brüsszelben katedrát kapott. 1886-ban Trefort Ágoston, akkori kultuszminiszter hívására hazatért Budapestre és nyugati tapasztalatai és a helyi adottságok elegyítésével, egyesítésével megalkotta, megalapította a világhírű Hubay iskolát. Rövidesen ugyancsak világhírű tanítványok jelentkeztek a hazai és külföldi pódiumokon. Vecsey Ferencnek Sibelius ajánlotta hegedűversenyét, Szigeti József, Geyer Stefi, Székely Zoltán, Arányi Jelly Bartók Béla kamarapartnerei, műveinek bemutatói voltak, Arányinak Ravel ajánlott darabot, de folytathatnánk a sort Végh Sándorral, Pártos Ödönnel, Gertler Endrével, Varga Tiborral és a többiekkel.

Halála után a közvetlen utód Zathureczky Ede volt 56-ig, a Zeneakadémia egykori főigazgatója, aki művészetével, közéleti és professzori működésével tovább őrizte a Hubay-iskola szellemiségét; őt követte Országh Tivadar majd halála után Kovács Dénes, aki 1963-tól 30 éven át vitte tovább a híres elődök örökségét, és aki az Egyetem rektoraként számos reformmal próbálta Hubay Zeneakadémiáját megidézni. Nevéhez fűződik a művészképző visszaállítása, a máig rendkívül sikeres előkészítő tagozat rendszerben történő újjáélesztése.

Mi következünk a sorban és növendékeink, akiknek feladatuk, kötelességük a hagyományok ismerete, tisztelete, beemelése, beépítése korunk előadói stílusába.

Mi is jellemzi a Hubay iskolát, mi a lényege, hogyan fogalmazható meg valamiféle üzenetként számunkra? Pedagógia módszerének legfontosabb eleme az volt (volt növendékei emlékirataiban olvasható), hogy megtanította a hallgatóit önállóan gondolkodni. Szabad kibontakozási lehetőséget teremtett, nem formálta egyéniségüket, vezette és később figyelte művészi pályájukat.

Különös gondot fordított a vonókezelésre, tudjuk, hogy ez a legnehezebb feladat a vonósoknál; a hangképzés elsősorban a vonókezelésen és csak másodsorban múlik a vibratón, a balkéz munkáján.

A jobbkéznek, jobbkarnak mindig flexibilisnek, rugalmasnak, lazának, minden mozgásra, mozdulatra képesnek és alkalmasnak kell lennie!

A Hubay növendékek világszerte híresek voltak vonókezelésük könnyedségéről, kidolgozottságáról. Így válhatott az iskola egyik fő jellemzőjévé a széles, egészséges, a mindig – a pianissimóban is – intenzív, kifejező hang, ahogyan akkoriban említették, a „hangérzékenységükről" is felismerhetőek voltak a Hubay növendékek.

Manapság, amikor az üzleti- és versenyszellem a művészeti életbe is betörni látszik, a rengeteg különböző versenyen a lassan egyeduralkodóvá váló, de elengedhetetlen technikai perfekció mellett mindenképpen axiómaként kell kezelnünk Hubay hangképzési iskoláját; csak így tudjuk közvetíteni a zeneszerzők szándékait, sikeresen előadni műveiket.

Tisztelettel adózunk Hubay Jenő emlékének azzal is, hogy a 2007-es Szigeti-Hubay Nemzetközi Hegedűversenyen műveit programba állítottuk, örülünk, hogy magyar siker született a versenyen – Banda Ádám I. díjat és Hubay-különdíjat nyert – idén rendeztük a kiváló és gyönyörű Hubay Jenő Zeneiskolában Zathureczky Ede születésének 105. évfordulója alkalmából a III. Országos Zathureczky Hegedűversenyt, négy korcsoportban több mint száz résztvevővel, a programban kötelezően szerepeltek Hubay-művek; reméljük, munkánkkal továbbra is meg tudjuk őrizni, intenzíven ápolni, gondozni, az előadói és tanári munkában alkalmazni a felbecsülhetetlen kincset, Hubay Jenő világhírű iskolájának örökségét.

Perényi Eszter