Az egyházzene képzés általános leírása
Preambulum
Az egyházzene a zenekultúra szerves része, annak egyik legszélesebb hatókörű ága. Ennek megfelelően a felsőfokú egyházzenei képzettséget Európa legtöbb országában az akkreditált egyetemeken, főiskolákon lehet megszerezni. Egyházzene szak indítása része volt a magyar zenei felsőoktatást megalapító Liszt Ferenc koncepciójának is.
A felsőfokú egyházzenei oktatás megkülönböztető sajátsága, hogy három területen kell kiegyensúlyozott és egymással összekapcsolt képzést nyújtani: a művészi gyakorlat, a magas fokú elméleti-történeti tudás és az alkalmazást szabályozó funkcionális (liturgiai) ismeretek terén.
Az oktatás alapvetően olyan zenészek képzését szolgálja, akik az egyházzenei szolgálatot teljes terjedelmében (énekvezető, karvezető, orgonista) el tudják látni. Mivel a hazai viszonyok között a legtöbb egyházzenésznek szerepet kell vállalnia szűkebb környezete általános zenekultúrájának ápolásában, kívánatos, hogy a szak hallgatói valamely más zenei tevékenységre (zeneiskolai vagy közismereti tanítás, karvezetés, zenei menedzser) is képesítve jelenjenek meg a munkaerőpiacon.
A főtárgyak tartalmát alább modul-struktúrák határozzák meg, vagyis a tárgy elvégzéséhez többféle kontaktóra-típus látogatása, azokhoz közvetlenül kapcsolódó hallgatói munka és más, önállóan végzendő hallgatói feladatok teljesítése szükséges.
A tantárgyi programokban szereplő 'megismerés', 'elsajátítás' stb. szavakat a zenei tevékenység természetéhez illően kell érteni, vagyis gyakran nem szavakban, hanem a művészi megvalósításban történő megismerésre utalnak.
A vokális főtárgyi modulok
Az egyházzene természetének megfelelően elsősorban szövegeket hordozó, vokális zene. Ennek három fő fajtája: az alapformákat biztosító (a keleti rítusokban máig egyeduralkodó) liturgikus egyszólamúság, az ebből kifejlődött polifón egyházzene, és a 16. század óta növekvő szerephez jutott népének (melybe gyakorlati bevezetést az alapképzés III. főtárgyi moduljában kapnak a hallgatók, elméleti igényű, szisztematikus feldolgozása pedig a mesterképzés feladata).
Mindhárom fajtát azonos oktatási alapelvek és célkitűzések határozzák meg, nevezetesen:
a) alapos és átfogó repertoártudás, – b) a művészi értékű kivitelezés begyakorlása – c) a műfaji és stíluscsoportok analitikus ismerete, – d) az egyes korok, stílusok, műfajok történeti helyének megismerése, – e) az egyes tételtípusok egykori és mai liturgikus alkalmazásának, mondanivalójának megismerése, – f) a repertoárbővítés és önálló műválasztás érdekében a kottakiadványokban való biztos tájékozódás és az alapvető szakirodalommal való megismerkedés.
A modult szervesen kiegészíti az általános szakmai ismeretekben szereplő a kórusfoglalkozás tanszaki megszervezése, továbbá a karvezetés és a magánének kötelező tárgy. Azon hallgatók, akik ez utóbbi tárgykörben kívánnak elmélyülni, a „kórusvezetés" szakirány keretében 4 kredit értékben kapnak további oktatást.
A vokális egyházzene a szóbeli záróvizsga tárgya.
Az egyházzenén belüli modulok
A hallgatók előképzettsége érdeklődésük és előrehaladásuk fő iránya, valamint későbbi feladatmegoszlásuk is indokolttá teszi, hogy egyeseknél a vokális (liturgikus szólóének, karvezetés), másoknál az instrumentális (elsősorban orgona) egyházzenére jusson a nagyobb hangsúly. Az egyházzenei gyakorlat régi hagyományainak (regens chori és organista egyházzenészek) és mai kívánalmainak is ez a szereposztás felel meg legjobban.
A BA szinten a közös alapozás után (mely jártasságot ad mindkét területen) a 3. szemeszterben indul meg a specifikáció, mely azután az MA szinten teljesedik ki. A karvezetés modul rövid megjelölés az általános vokális irányultságra, a vezénylésen kívül nagyobb otthonosságot feltételez a liturgikus egyszólamúság és a vokális polifónia repertoárjában, előadásában és liturgikus alkalmazásában. A liturgikus ének modul elsősorban egyházi közegben megszólaló előadói tevékenységre készít fel a liturgikus egyszólamúság korától kezdve egészen a kortárs vokális szólóének-repertoár előadására. Az orgona modul figyelmének ki kell terjednie az instrumentális egyházzene egészére (főként azokra a műcsoportokra, melyekben az orgona vezető szerepet játszik), továbbá az orgonakíséretes kórusirodalomra is. Mindhárom modulon meg kell célozni az önállóság fejlesztését (repertoárkutatások, orgonán bizonyos fokú improvizációs készség).
A tanszakon belüli irányok nem egymástól élesen elkülönülő választási lehetőségek; a két fő tevékenységi kör (vokális és instrumentális egyházzene) számára posztulálnak megemelt tanulási lehetőségeket és követelményeket. A tanszak megfelelő felkészültséggel rendelkező hallgatói számára mindhárom modul felvétele lehetséges.
A modul adta lehetőségek legjobb kihasználása azt kívánja, hogy a keretek kitöltési módját az oktatók a többi tárgyhoz képest esetről-esetre nagyobb szabadsággal határozhassák meg.
A karvezető modul stúdiumai a következőket foglalják magukban: a liturgikus egyszólamúság, a szkóla- valamint szóló tételtípusok szélesebb körű és előadói megvalósítással egybekötött ismerete; a különféle szólamszámú összeállítású, kisebb és nagyobb, női, gyermek, férfi, vegyes együttesek adottságainak, valamint a különféle liturgikus funkcióknak megfelelően alkalmazható kórusrepertoár ismerete; fejlettebb vezénylési technika és intenzív hangképzés; recitatív és kantillációs műfajok előadása és betanítása; magas szintű előadói részvétel kamaraegyüttesben és egyházi kórusokban.
Az orgonista modul stúdiumai a következőket foglalják magukban: fejlett technikai és előadói készségek különféle stílusú, nehezebb orgonaművek előadására; orgonás részvétel társas zenei együttesekben; jártasság ilyen együttesek betanításában és vezetésében; kórusművek nehezebb orgonakíséreteinek megszólaltatása; biztos orgonakísérés a fő- és mellék-istentiszteletek valamennyi műfajában; önállós kíséretek és intonációk szerkesztése, később elemi improvizációs etűdök; az orgonairodalom bőségesebb aktív és passzív ismerete; az orgona, mint hangszer-objektum magasabb szintű ismerete.
A liturgikus ének modul stúdiumai a vokális egyszólamúság repertoárjától kezdve a hangszerkíséretes énekes zene valamennyi korszakában nagy jártasságot ad a szakrális zene területén.
Mindezen követelményeket a BA stúdiumok végén olyan szinten kell teljesíteni, hogy az oklevelet szerzett hallgató szerényebb megbízatásoknak eleget tudjon tenni, és hogy alkalmas legyen professzionális kiképzést szerezni az MA ciklusban.
A modulbeli stúdiumok megkezdésére a program a 3. szemeszterben biztosít heti 2 kontaktórát és ahhoz kapcsolódó heti 2 további munkaórát (a két szemeszter alatt összesen 4 kredit értékben). Az adott időkeretet a hallgatók adottságai szerint lehet különböző foglalkozástípusokkal kitölteni, de úgy, hogy e kereten belül elegendő idő jusson a tanultak gyakorlati alkalmazására is liturgikus vagy hangverseny szituációban.