Tájékoztató az új iskolai ének-zene tanár, zeneismeret-tanár képzésről

„Sokkal fontosabb, hogy ki az énektanár Kisvárdán, mint az, hogy ki az Opera igazgatója. Mert a rossz igazgató azonnal megbukik. (Néha még a jó is.) de a rossz tanár harminc éven át harminc évjáratból öli ki a zene szeretetét.” (Kodály Zoltán)

Az iskolai énektanítás helyzete

Számos idézetet lehetne még találni Kodálytól, amelyben az iskolai énektanítás, az énektanár és az énektanár-képzés jelentőségéről és a zenekultúra egészére gyakorolt hatásáról értekezik. Ő maga sokat tett azért, hogy a fenti idézetben megjelenő szemlélet érvényesüljön, mégis azt mondhatjuk, hogy körültekintve iskolai ének-zeneoktatásunk elmúlt évtizedeinek történetében, megvizsgálva jelenlegi helyzetét, nem lehetünk elégedettek, számos válságtünetet észlelünk. Mind a tantárgy, mind az azt képviselő pedagógusok presztízse nagyon alacsony, az ének-zene az iskolában a nem kedvelt, lebecsült tantárgyak közé tartozik, pedig a legtöbb ember és az iskoláskorúak különösképpen nyilvánvalóan igénylik a zene élményét, sok időt töltenek zenehallgatással, sokan tanulnak közülük zenét iskolán kívül. Miért van, hogy az iskolai énekóra nem válik ennek a vágyott és pozitív élményrendszernek a részévé?

A választ sok irányban lehet keresni, de biztos, hogy komoly változás csak akkor remélhető, ha olyan tanárok dolgoznak ezen a területen, akik egyszerre rendelkeznek magas szintű szakmai és pedagógusi kvalitásokkal, képesek közvetíteni a zene semmivel nem pótolható személyesen megélt élményét és jótéteményeit, lelkesíteni a fiatalokat, vonzó módon felmutatni zenei értékeket, rangot tudnak kivívni maguknak és az általuk képviselt ügynek az iskolán belül és azon kívül. Fontos lenne, hogy valódi célok lebegjenek a fiatal énektanár-generáció előtt, nem az iskolai versenyhelyzet, az értékelés és mérhetőség kényszere, tudományoskodó tantárgyszemlélet, régi jelszavak, elavult műveltségi kritériumok, és az egészből adódó bizonytalanság, gyenge önértékelés határoznák meg az átlagos énektanár tevékenységét és mindennapjait. Ehhez rendszerszinten kellene javítani a tantárgy helyzetén és magítélésén. Mindez a tanárképzésnél kezdődhet, és ha tudunk sikeres tanárokat képezni, remélhető, hogy az ének-zene méltó helyére kerüljön az iskola rendszerében – nem tantárgyként, hanem alapvető emberi igényt szolgáló funkciójában: művészetként.

A Zeneakadémia jelenlegi képzései

A Zeneakadémia tanárképzési portfóliója, ezen belül az ének-zenetanárképzés az elmúlt években többször változott. Tanúi és részesei voltunk a bolognai képzés részeként a kétéves (TMA150) mesterképzés elindulásának, majd néhány évvel később az osztatlan kétszakos képzések bevezetésének. Egyetemünkön jelenleg az ének-zene, zeneelmélet, karvezetőtanár és egyházzene-tanár szakokból kialakuló szakpárban lehet iskolai tanári diplomát szerezni, hatéves, kétszakos művésztanár-képzés keretében. A párba állított szakok meglehetősen különböző területekre, különböző iskolatípusokba, különböző funkciókra képeznek szakembereket: általános iskolai és középiskolai ének-zenetanárokat, zeneiskolai és szakgimnáziumban oktató szolfézs és zeneelmélet tanárokat, karvezetést és egyházzenét oktató szaktanárokat. Ezeknek a területeknek különböző a tevékenysége, szakmai ismereti háttere, bizonyos tekintetben eltérőek a gyakorlásukhoz szükséges képességek.

A felsorolt szakok a képzés szempontjából is nagyon különbözőek. Míg a zeneelmélet és az egyházzene oktatása tradicionális keretek között, magas szakmai, mondhatni, tudományos igényességgel valósul meg, a karvezetés szakirányon a karvezető-művész képzés kritériumai mentén, annak hagyományait és gyakorlatát követő módon folyik a felkészítés, addig az iskolai ének-zene tanári tevékenységre és a közoktatási feladatokra kisebb figyelem, kevesebb idő jut, a képzésben alig van ennek a területnek szánt kurzus, aminek következtében a hallgatókban nem alakulhat ki megfelelőképpen az énektanári feladattudat, nem erősödik meg kellő mértékben az ehhez kapcsolódó identitás.

Az új iskolai ének-zene tanár, zeneismeret-tanár képzésről

2024/25-ös tanévtől a jelenleginél rövidebb, osztatlan, 300 kredites, 9+1 féléves formában indítjuk a fent körülírt képzést, amely általános iskolai és középiskolai ének-zenetanári, szolfézst és zeneelméletet, valamint további elméleti tárgyakat (zeneismeret, zeneirodalom, zenetörténet stb.) alapfokon oktató szaktanári, illetve iskolai (ifjúsági) kórusvezetői képesítést nyújt az azt elvégzőknek. A képzés kredithálóját ezeknek az igényeknek megfelelően, a zeneakadémiai énektanárképzés sok évtizedes hagyományát részben megőrizve, illetve felidézve (IÉTK), részben a jelenkor igényeinek, változásainak megfelelően megújítva, naprakész tartalmakkal, módszerekkel, szemlélettel kiegészítve alkottuk meg. Ebben a képzésben kitüntetett szerephez jutnak a korszerű zenepedagógia és zeneközvetítés, a befogadásközpontú zenepedagógia szempontjai, feladatai és gyakorlata. Olyan pedagógusokat kívánunk képezni, akik ismerik és értik a társadalmi és kulturális környezetet, ezek kihívásait, zeneileg, módszertanilag és pedagógiailag felkészültek, és valós célokat látnak maguk előtt, amelyeket készek megfelelő identitás- és küldetéstudat birtokában megvalósítani.

A képzés szerkezetét és tartalmát szigorúan ezen szempontok mentén alakítottuk ki, megszabadítva mindazon elemektől, amelyek nem szolgálják ezeket megfelelően, és olyanokkal kiegészítve, amelyekkel jó ideje adósai vagyunk saját magunknak és a jövő tanárnemzedékeinek. Ezek a tartalmak számos új tantárgy keretében jelennek meg, amelyek jelentős része az ének-zenetanári tevékenységhez szükséges ismeretek és képességek fejlesztését szolgálják, gyakorlatközpontú szemléletben. A legfontosabb tárgyak ezek közül: a Zene, játék, mozgás, a Kreatív zenei gyakorlatok és improvizáció, a Kreatív zenehallgatás, a Zeneközvetítés a gyakorlatban, az Iskolai kórusvezetés, a Kórus hangképzés, közösségi ének, vagy a Korrepetíció. A képzésbe olyan szakembereket vonunk be, akik megfelelő elméleti felkészültséggel rendelkeznek, ugyanakkor élő, naprakész gyakorlatuk, tapasztalatuk van az adott iskolatípusok, feladatkörök területén. A tanárképzés és a tanárrá válás fontos színtere az iskola, meghatározó eleme a saját tevékenység által szerzett, reflektált tapasztalatrendszer. Az úgynevezett elméleti (valójában gyakorlatközpontú) tárgyak mellett kitüntetett szerep jut a képzésben a különféle iskolai gyakorlatoknak, az ezekhez rendszerszinten kapcsolódó kísérő szemináriumoknak, és a velük organikusan együtt működő módszertani kurzusoknak.

A felvételi követelményekről honlapunkon található részletes információ.